Napi Hírek
30 éves az RMDSZ. Fejet hajtottak az alapító tagok előtt Kolozsváron. Markó: „A magyar közösség ereje nélkül nem jutottunk volna ide”
Kolozsváron ünnepelte alakulásának 30. évfordulóját a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ).
Szombat este idézték meg az RMDSZ alapítását a Kolozsvári Állami Magyar Színházban. Az ünnepi eseményen köszönetet mondtak a Szövetség alapítóinak, Markó Béla, az RMDSZ korábbi vezetője, illetve Kelemen Hunor, a Szövetség jelenlegi elnöke ünnepi beszédükben emeltek kalapot az elmúlt három évtized kulcsfontosságú szereplői előtt.
Markó Béla keserűen nyilatkozott arról, hogy a Recorder hírportál már népszerűvé vált háromórás dokumentumfilmjében (A demokrácia harminc éve/ 30 de ani de democrație) nem tesznek említést a magyar közösség szerepéről. Markó kérdésére azzal érveltek a dokumentumfilm rendezői, hogy „Románia sorsát a magyar döntések nem befolyásolták”.
„Tudomásom szerint mi is részesei voltunk az utóbbi 30 évnek, de úgy tűnik, rosszul emlékszünk. Nem voltunk sehol, minden bizonnyal a TV-ben néztük milyen a forradalom. Etnikai béke sem azért volt, mert mi is így akartuk. (...) Visszafordítottuk az addigi rombolást, nem dolgoztunk hiába. Kellett ehhez a romániai magyarok túlélőképessége, már-már naiv hite, hogy jövőt teremtsen magának” – nyilatkozta a volt szövetségi elnök.
„Hogy az ünneplésnek több értelmét lássuk, ennek a 30 évnek, történelmi súlyát tekintve, az utóbbi 100 évben meg kell találni a helyét. Nekünk 1989-ben csak emlékeink voltak, emlékeztünk arra, hogy voltak magyar feliratok, önálló magyar iskoláink, de már rég eltűntek. A semmiből kellett szinte kezdeni, voltak emlékeink, reményeink. Egy magyar közösség, amely túlélni akart” – mondotta Markó.
Markó: „Nekünk a holnapi Európát kell utolérni!”
Markó Béla azt állítja, valóban visszafordíthatatlan lett volna a magyar közösség rombolása, ha még 10 évig tartott volna a Ceaușescu-diktatúra, említvén a mára már alig harmincezerre rugó romániai német közösség sorsát. Beszédében megemlékezett Domokos Géza, Kántor Lajos és Sütő András néhai alapító tagokról is, büszkén említve, hogy 1990 végére az RMDSZ mindössze 540000 tagot, illetve 60000 ifjúsági tagot számlált.
„A magyar közösség szolidaritása nélkül nem jutottunk volna semmire, ne higgyetek azoknak, akik ezt lekicsinyzik. (...) Kaptunk kritikát kivülről-belülről, köszönetet nem nagyon. A kisebbségi jogok nem sokat érnek, ha nem tartják be Romániában a demokratikus szabályokat, ennek véget kell vetni. (...) Nekünk a holnapi Európát kell utolérni, ez a feladat a mostani RMDSZ-re hárul. Ilyen az RMDSZ, tele ellenállásokkal, jobboldaliakkal, baloldaliakkal, álmodozókkal, pragmatikusokkal, de amíg toleráljuk egymás véleményét, az RMDSZ erős lesz. Bárkivel szövetkeztünk, mi nem egy politikai doktrinát, hanem egy egész magyar közösséget próbáltunk képviselni” – vallotta Markó Béla.
Pásztor István, a vajdasági magyarság képviselőjének beszédét Brendus Réka, a nemzetpolitikai államtitkárság főosztályvezetőjének beszéde követte, amelyben átadta a magyar kormány üzenetét. Takács Csaba, az RMDSZ egykori ügyvezető elnöke elmondta, a Szövetség a három évtizeden keresztül folyamatosan különböző törekvések, ideológiák összecsapásáról szólt. Ennek ellenére a végcél az volt, hogy 70 évnyi szenvedés után az erdélyi magyar közösség újra talpra álljon, kiegyenesedjen, jövőt építsen, emlékeztetett a Hunyad megyei szervezet egyik kulcsfontosságú alapító tagja.
Kelemen Hunor bámulatos mozzanatnak minősítette a helyi RMDSZ szervezetek megalapítását rögtön a forradalom után, amely a magyar közösség erejét jelezte. A Szövetség elnöke elmondta, bár 30 év távlatából úgy tűnik, könnyen ment a szervezkedés, mintha valaki előkészítette volna, egyáltalán nem így volt.
„Az alapítók tudták, hogy szövetséget, ne pártot alakítsanak, de az már a véletlen műve, hogy a városokban kik és hogyan szervezkedtek. (...) Szükség van arra, hogy újra átéljük azokat a pillanatokat, az új nemzedék is ismerje meg őket” – mondotta Kelemen Hunor, aki az RMDSZ-be jóval később, 1997-ben lépett be, viszont a forradalom után, alig 22 évesen, alapítója volt az egykor Jelenlét kolozsvári lapnak.
Emlékplakettel távoztak az alapító tagok
„Jobban állunk, mint 30 évvel ezelőtt. Ma szabadon, biztonságban érezhetjük magunkat. (...) Mindig keresni kell külső szövetségeseket, ehhez pedig szót kell érteni a román pártokkal, már akivel lehet. Három évtized alatt erre is képessé váltunk, nem volt olyan román politikai erő, amellyel nem tudtunk volna szót váltani. Az RMDSZ három évtizednyi harc, építkezés, kompromisszumok története” – jellemezte Kelemen a Szövetséget.
„Jobban örülnék, ha kevesebb lenne a harc, több lenne az építkezés, a józan kompromisszum. Voltak illuzióink, csalódásaink, de újra tudtuk gyújtani a remény lángját. Sikeres szövetség vagyunk, de nem hibátlan, próbáltuk közösségünket szerethetővé tenni. Az RMDSZ nem egy felettünk lebegő entitás, nem egy elvont fogalom, amely dolgozik, megold próblémákat, hanem egy élő közösség, sokféle, sokszínű, a maga erényeivel, nyavajáival együtt. Az RMDSZ magától sosem működött, mindig az erdélyi magyarok működteték, ezért nekik is köszönetet mondunk” – vallotta Kelemen Hunor.
A szövetségi elnök szerint nemzeti kisebbségi létéből kifolyólag ezután sem fog unatkozni az RMDSZ, illetve az erdélyi magyarság, hiszen a nemzeti identitás megőrzése mindaddig cél marad amíg jelek utalnak az asszimilációra. Kelemen Hunor arra öszönzi az erdélyi magyarságot, hogy versenyképes, inovatív legyen egy „zöld” országban, ugyanakkor büszke legyen arra, amit eddig elért.
A megható videóbejátszásokkal, illetve Koszorús Krisztina (Koszika) zenés pillanataival fűszerezett ünnepi est végén egyperces néma csenddel emlékeztek a néhai RMDSZ tagokra, majd Markó Béla és Kelemen Hunor emlékplakettekkel díjazták a színpadon a megyei szervezetek egykori alapító tagjait. A nemzeti himnusz eléneklése után a székely himnusz eléneklésével búcsúztak a kincses városba összesereglett RMDSZ tagok.
